Elviszlek én innen,
Ebből a nyers-zöld epével leöntött világból.
Ebből a habzó-szájú nyálcsurgatásból.
-Arra jár amerre én vagyok, és belém rúg,
Míg a háztetőn a vadgalamb szerelmes dalt búg,
Mintha csizmája kapcarongya lennék.-
Ez virágot tipor el sarkával, és a Napra köp,
Orvul, hátulról, arc nélkül, sunyin, hátba döf.

Elviszlek én innen,
Az embernek nevezett leg(ön)pusztítóbb lények közül
Egy ármánynélküli világba.
Ahol nem borítja be a Napot a szenny, a mocsok és
A kivagyiság átka.
Ahol a forrásvize tiszta, nem mérgezett, hol örülni tudsz,
Ha kezedre száll egy lepke.
Mesélhetsz szerelmednek, nem szól bele senki, itt még szép
Csillagos az ég, zavartalan minden este.
És szerelmet vallhatsz minden éjjen ömlengve!