A test kínjaival hadban állok,
Lázszememmel keselyű táncot látok,
Új jegyest keres a sors nekem.
Nem kell más! Üvöltöm. Vele perlekedek.
Szeretné bemutatni a halált,
De engem nem hajt felé a vágy.
Ígéri, nem kell többé kávé, csók és borotva,
Arccsontomon nem nő több borosta.
Már a hantmadár is szépül,
Énekével új temetésre készül.
Kiálts Szerelmem, és röpülj értem,
Ne hagyd, hogy utolérjen a végzet.
Tépj ki a halál karmából!
Tépj ki, ha még kellek neked,
Hadd halljam újra a Te éneked!
Lássam milyen a hasadó a hajnal,
Élessz tavaszi éltető csókkal!
Nem szeretnék még elmenni,
Nem akarok mást, csak Téged szeretni!