A döbbenettől görcsbe rándult kezem
Rugdalódzó szívembe égette neved,
Csurgó-csöppenő véred üzeneted.
Annyira fontos, hogy higgyek Neked.
Eldobnád értem az életed!

Örökre elmentél, elhagytál, hol lehetsz?
Itt hagytad, utolsót dobbanó szíved!
Elátkozom kétségem, kételyem.
A zöldszörny volt pusztító mételyem.

Bolyongva kutatlak, kereslek,
Életem árán adnám vissza életed!
Sírhantod suttogja, nem lehet,
Fejfád alól is értem nyúl kezed.

Selymesen szelíd hangon kérdezed,
Most már hiszel nekem?
Igen, hiszek, zokogva felelem.
Vállamra veszem keresztem,
Most érzem súlyát,
Ahogyan nélküled, egyedül cipelem.