Ó, rég, mikor még gyermek voltam
És nem féltem nagyot kívánni:
A jövőt. Látni. Érezni!

Mi ez, mit az egekből küldesz?
Bosszú? Mire fel hát? Nem értem.
Csak látom. Tudom. És érzem.

Mi egykor elmém hátuljából
Aranyos, kacsintó deja vu
Jött, ma kitisztult, kőszívű

Képekkel bombáz jelenetekkel,
Hamar semmibevesző tenyérjellel
Összegémberedő mellizmokkal, sóhajokkal
Könnyekkel
Könnyekkel
Miért mutatod meg?
Miért nem hagysz álmodni?

Az átkom nem átok.
Kevés ember érti.
És én egy vagyok közülük.

Ó, rég, mikor még gyermek voltam
És nem féltem semmit megbánni:
Most már bánom.
És már nem akarom látni
Magamat vezérként

Ki halálba viszi seregét