N. városába érkeztem, s mivel volt egy kis időm ügyem elintézéséig, betértem a helyi könyvtárba.
Meglepő rend, csend, nyugalom fogadott, hatalmas könyvespolcok katalógusok vesznek körbe a mérhetetlen csöndben a tudománytól roskadozva.
Szakállas fiatalember siet segítségemre, s egyetlen téma sem ismeretlen előtte, amit keresek.
Közben besötétedett.
Épp indulnék, amikor a fiatalember egy űrlapot tol elém, hogy töltsem ki.
Olvasni kezdem, idegen nyelvű, ráadásul amikor észreveszi, érthetetlen módon takarni igyekszik a papírt. Nem értem. Újabb 'kollégák' sietnek elő. Kezdem magam furcsán érezni. Indulnék, de mind többen kerülnek elém.
Közben egy polc mögött valami megcsillan, majd eltűnik.
Egy pillanatra valami megmagyarázhatatlanul rossz érzés fog el.
-Miért nem mehetek? - kérdem.
-Patkányok - suttogja a fiatalember szemében furcsa fénnyel, arcán különös lázzal.
Hátulról furcsa, sivító nesz hallatszik és puha trappolás.
Szinte kuncogásnak tűnt.
De hát mi közöm ehhez az egészhez?
A polcok mögött, a sötétben alattomosan csillannak meg a szemek.
- Miért nem próbálták meg kiirtani?
- Nem lehet. Túl sokan vannak. Mindent a birtokukba vettek.
- Értem. De hogyan élhetnek ilyen körülmények között?
- Időnként el-eltűnik valamelyikünk...- suttogja.
Elhallgatott és egy pillanatra maga elé révedt.
Már csak a neonok világítottak halványan.
Kinéztem az ablakon, ahol sárgán gomolyogtak a Város fényei.

2006. XI. 18 (?)- 21