A tintás Égnek játszik fénye,
Bársonyszép feketébe.
Elúszik egy Álom, talán észre sem veszem,
Hogy valaki mindig fogja a kezem.

Álmaink tengerében születnek a Vágyak,
S mi vakon vívunk értük csatákat.
Szállnak a dallamok, a felhőkig érnek,
Csak nem hallja meg senki, mert nem a Szívben ért meg!

Halálra bűvöl az Éj gyengéd szeme,
S a Szerelem már csak a múlt kísértete.
Szemünkön át csap belénk a villám,
S csak ezután láthatunk egészen tisztán...

Vannak dolgok, miket én sem értek,
Ízek, melyeket meg sem érzek,
Hangok, amik nem szólnak,
MÉGIS szíven szúrnak!...