Itthon egyedül,
S menekül a titkom a gondolatok elől.
Űznek a szavak,
De Lényed magával ragad,
S fölemelsz...
Én meg csak lebegek,
S Veled repülök át végtelen tereket.
Szerelmem él, s halhatatlan,
Ám szavakban fél óhatatlan...

Csókodtól megdermed a Nap,
S lángra gyúl a jég is,
Óh' egyetlen csókodért
Akár még ölnék is!!!

Bárcsak lenne szárnyam...
S a csillagokba írnám
Legféltettebb vágyam...
A kincset, mely a szívemet nyomja,
Amitől szívesen vagyok a Világ bolondja!

Bár messze vagy most, illatod még érzem.
Párnám markolva hiányodban nézem...
…nézem a Holdat, s vágyom a szád,
érintésed, szemed,
De legfőképp a vágy az, mi hajt feléd,
S nem hagy nyugodni...
Imádom a szavakat a füledbe suttogni!!!
Mik elszállnak, s nem hallja meg senki...
Ah' de szeretnék már végre Veled lenni!!!

A nyugalom szigetén, a szerelem ligetén
Rád találni majd,
Csókkal temetni azt a sok régi bajt.

Várok...
Talán Te is ugyanezt érzed,
S a Hold-nővér helyettem is
Vigyázza lépted...
Kint minden olyan csöndes...
De bennem háború dúl,
Szívem -hiányod miatt- verhet oly vadul...

Ez új! Ilyen még sosem volt velem...
A csillagoknak sírom, hogy hiányzol nekem...
Könnyeim fénye mellett eltompulnak azok,
Emlékemben csupán arcod fénye ragyog!!!

Holnap a Világ vajon új dalra kel?
S láthatlak még? Már csak EZ érdekel!!!
De nem szólsz semmit, most néma vagy...
Távol a szíved, s közel már a fagy.

De holnap várlak...
S ha eljönnél talán
Nem várnék egyedül
Több Holdas-éjszakán...