...S dédelgetem magamban a csöppnyi álmot,
Mint kőbe zárt kis reneszánsz lélek,
Várja a jót, s élteti a szépet.
Naiv vagyok, mert bízok, hiszek, vágyok,
S nem csak bambán állok a kétségek között,
S mert kiutat mindig lelek,
S emiatt rám féltékeny lehet,
S lopva les minden mozdulatod,
Kívül rajtam nevetsz, ám belül Magad marod,
Hogy Hibád, Vágyad, Bűnöd ismét túlnőtt Rajtad,
Megkopott utópikus szavak egy büszke "árja-fajnak"...

S én nem Kárhoztatok, Ítélek,
Nem én vagyok a Törvény,
S nem is akarom Lelked törvén
Kifacsarni Belőled az összes Bánatod,
SZENVEDJ! Minthogy mindenki ezt teszi,
Láthatod...

S ha Nevetned kell, Magadon Nevess,
Magadat Gyűlöld, s engem csak Szeress,
S fogadj olyannak: - Naivnak, Árvának,
Szegénynek, Gazdagnak, Büszkének, Gyávának -,
De SOHA NE Ítélkezz felettem!!!!!!!!!!!!!

Hagyd meg Istennek,
S Gyűlöljön, vagy Szeressen a Világ
Ha van, ki Érted kiált a sötétben,
Azt NE Átkozd, Nevesd,
Azért ÉLJ EGÉSZEN!!!!!!!.....