Mit ér a szárny, ha sarló, s kalapács döf át rajta?
Mit ér egy ország, ha korcs nemzetének nincsen tiszta sarja?
Mit ér a szív, ha a nemzet az silány,
S az ország népe sűrű ködben zihál?

De voltak, kik átláttak aranyló fátylakon,
Voltak, kik túlléptek veszélyes árnyakon.
Voltak, kik nem féltek harsogni a szót,
S szél vitte a hírt, s újra a harangszót.

Ötven év emléke zúg minden őszi éjjel,
Ötven év emléke tölt meg szíveket reménnyel.
Ötven éve annak, hogy a lánc lehullt,
De a fájdalom nyoma lelkeket feldúlt.

A jelenbe múlt, s jövő borult,
A jelenben vörös minden egyes út.
A jelenben vagyok, s némák az emberek,
Én meg csak állok, mert nevetni nem merek...