E földön járjuk Halál-táncunk,
Tusák sáncán csörög láncunk.
A jelenbe múlt, s jövő borult
Színek képe szertefakult.
Mulatságunk mily múlandó,
Rózsa hervad, szép lány ringó
Hintón tűnik tova,
S messze száll az Ég kék dala...

A remény csak Csillag, s marad az Emlék,
Mit minden nap egyre mélyebbre temetnék.
Szívembe vésem Édes tévedésem,
De minden szó egy keserű Ébredésem.
A Csillag távol, Édes Hazám,
Vágyaid, mik szóltak hozzám
Hová tűntek?
Tán csak eltűnődtek...

Vagy kialudtak mégis?
Mert akkor velük Halok én is!
Tán alszanak, mint halk szavak
Vagy én lennék túl Méla s Vak?
Ha nem így van, hát Végem,
S érezhetem tévedésem
Csillagának fényét,
S várhatom szívemben a szakadék mélyét.