Még mindig bennem laksz, halottként temetve
Pedig ó, de rég volt már, hogy válni kellett
Az álmaimban kísértesz éjjelente
Tűnj már el! Tőlem már nem kaphatsz szerelmet

De csak jössz, ölelsz, számat csókkal illeted
Kérdés nélkül, erőszakosan szeretve
Hát milyen gonosz vágyak fűtik szívedet?
Te csak egy álomkép vagy, elmém szülötte

Részem vagy, mint régi, jó elhalálozott
Miért hagyod el hát drága koporsódat?
Undok kis emléked maradni kárhozott
Mit akarsz tőlem… a túlvilág nem fogad?

Az álmaim ám csodásak lehetnének
Nem kéne olykor orvul belerontanod
Nézhetném röptét egy sosemvolt lepkének
Mi mindent tehetnék! Nem is gondolhatod

Mindig váratlanul jelensz meg, ékesen
És ahogy közeledsz, mind jobban örvendek
S ideérsz, ölelsz, csókomra éhesen
De én nem tudok így érezni. Már nem megy