Álmokat gyúrtam füstből és borokból
Mocsokkal teli kormos éjszakákból
Hittem, a romlásban virágot lelek
De azt nem hittem, hogy így elveszhetek

Álmok születtek fényből és vizekből
Didergek mostan szörnyű nagy hidegtől
Elvadult tájon gázolok egyedül
Ez a vad mező én vagyok itt belül

Álmaim megeszi valami féreg
Lelkemet rágja, nyálában méreg
És azt fecskendezi agyamba folyton
Egyszer leljem meg, esküszöm megfojtom!