A városi mosodában azon a napon is, mikor a történetünk játszódott, a szokott mederben folyt a munka. Mosógépek zúgása töltötte be a termet, a másik teremben vasaltak, megint egy másikban szárítottak. Akadt munka bőven, így senki sem sietett hirtelen az éppen belépő férfi elé.
A férfi magas volt, középkorú és szürke. Szürke volt a haja, szürke a ruhája, sőt még a szeme is. Jellegtelen alak volt jól szabott, márkás öltönyében. Most zavartan köhécselt, hátha jön valaki a segítségére, azonban az elfoglalt emberek rá se néztek.
Végül a tulajdonos maga került elő egy kis irodából.
- Jónapot! Segíthetek valamiben?
- Jónapot! Igen... azt hiszem igen.
- Netán az autójában hagyta a mosnivalót? Rögtön kiküldök valakit érte!
- Nem, nem, szükségtelen! - mondta a férfi, és zavartan körülnézett. - Itt van nálam.
- Akkor talán tessék ideadni! Jó kezekben lesz, mi kíváló minőséget produkálunk, elégedetlen kuncsaft ebből a teremből még nem távozott, efelől biztosíthatom! A ruhák szebben kerülnek ki innen, mint újkorukban, mindezt roppant rövid idő alatt. Tehát, miről volna szó?
- Kérem... egy foltról volna szó...
- Festékfolt, vérfolt, borfolt, fűfolt, legyen az bármi, eltüntetjük. Min esett a folt, ha szabad megtudnom?
- Kérem, az úgy volt... - mondta a férfi, és bizonytalanul körültekintett. Majd közelebb lépett a kövér tulajhoz, és egészen halkan, hogy mások ne hallják meg, folytatta - Nekem a lelkemen esett folt!
Egy röpke pillanatra a munka megállt, és mindenki a szürke emberre pillantott. Ennek folt esett a lelkén! A férfi zavartan újra körltekintett, majd a zsebébe nyúlt, és lassan kihúzta a lelkét, amelyen egy nagy, sötét folt éktelenkedett. A tulaj elszörnyedten nézte.
- Ez borzasztó! Ilyennel még nem találkoztam, pedig 20 éve dolgozom itt. De amit mondtam, megmondtam; kimossuk önnek. Azonban ennek ára lesz, gondolom érti...
- Oh, a pénz nem számít, az van dögivel. De el tudják távolítani a foltot?
- Biztosat nem ígérhetek. Nem tudom, talán jobban járna, ha venne egy másikat, mert ennek bizony nyoma marad.
- Azért csak próbálják meg! Akkor én megyek is...
- Rendben, megtesszük amit tudunk. Azért nézzen körül, nagyon szép lelkeket lehet venni mostanság, ez meg már régi is, kopott is, hogy a foltról ne is beszéljek...
A szürke ruhás szomorúan nézte a lelkét, majd lassan távozott.
Pár nap múlva jött vissza. A kövér tulaj személyesen fogadta.
- Jónapot! Sajnálom, de a folt helyén a lelke elszakadt... hé! Kérem, most meg hova rohan? Várjon ember!
De annak hiába beszélt. Mint egy őrült, úgy rohant ki a mosodából, maga se tudta hova. A lelke! Nincs lelke többé!
Nagy lassan megállt, és sétálni kezdett nagy szomorúan. Céltalanul rótta a város utcáit. Mit számít a jól menő üzlet, a sok pénz, hogy mindene megvan. Minden... kivéve a lelkét. Anélkül pedig semmiben sem lelheti örömét. Mi lesz most vele? Jobban kellett volna rá vigyáznia, nem pedig kétes üzletekkel összekoszolni...
Ahogy magába zuhanva járkált, egy koszos ruhás kisfiú ment oda hozzá, pénzt kérni. Először el akarta zavarni, de másképp döntött. Minek neki a pénz, akkor adja valaki olyannak, aki örülni tud neki. Elővette a pénztárcáját, amiben egy kisebb vagyon lapult, és mindet a kisfiúnak adta. Az csodálkozva nyitotta rá nagy, kék szemeit.
- Ez nagyon sok pénz, bácsi! Ezt nem fogadhatom el! Anyukám nem engedné.
- Tedd csak el, nekem már úgysem kell. Add anyukádnak, majd ő tudja, mit kezdjen vele!
- Köszönöm. A bácsi biztos jó ember lehet. Azért adok ajándékba valamit... itt kell lennie...
És egy lelket húzott ki a zsebéből! Ilyen tisztát még a férfi sosem látott, csak úgy ragyogott rá! Attól a perctől fogva valahogy melegebb lett, az ég kékebb, a fák zöldebbek. És a férfi boldog mosollyal sétált tovább, egy új, tiszta lélekkel...