Ezek a napok szétrohasztanak
Értelem nélküli kiürült órák
Még egy ilyen nap és megőrülök
Még egy ilyen nap és meghalok

Az árnyékok megint oly hosszúak
Szikárak belesülnek a földbe
Rám is vetül egy árnyék
Elégeti fiatal életem
a holdfényben tükröződik védtelen testem
a sugarakra felakasztja magát a karcos idő
zöld döglegyek rajzzák körül rothadó húsát
a földre terít az erőtlen küszködés
értelmetlen a lázadás az értelmes élet
megfagyott bennem a nevetés
kitéptem szívemből a derűt
tátongó üregében visszhangzik a csend
üvöltésem gyenge suttogás
eltűnik a szakadékban
zuhanok a mélységes végtelenbe
a világ örök álmát alussza
szép a halál fuldoklok ölében
a csillagok gyöngykönnyeket sírnak
a színeket elmossa az egyhangú ólmos eső
nem marad más csak óriás szürke macska
a kopár fák görcsbe merevülnek
keresztre feszítenek 100 027 évet
az árnyékok ma oly hosszúak
szikárak a földbe belesülnek.