Kiéleződve és kinyitva
egyedül hagytál
Minden éjjel kevesebbet alszom
ahogy a napok keményebbé és súlyosabbá válnak
Várakozok a hideg fényben
hangodra, mely szétszakíthatná az éjszaka bársonyát
Nevetésedre mely visszahozná valami tisztának emlékezetét
de csak üvöltő könnyek a ruhámon ahogy a szobrocskák megfeszítik
itt belül a pókokkal őket
És a por az ajkaimon a pokol látomásait hozza
Nevettem a tükörbe az év első pillanataiban
Utoljára
Más sosem leszek tiszta

Száz más és más szó, mint ami kéne
tisztaságod megvakít engem
mint egy festett ódon baba a tánc kínjában
a holnapra gondolok
kérlek hagyj aludni
lecsúszom az ablakból
mint egy szétlapított bogár
semmit sem jelentek neked
semmit sem jelentesz nekem

elveszíthetem magam a kínai művészetben és az amerikai lányokban
bármikor
elveszejthetem magam a sötétben
kérlek csináld csak egyszer hogy jó legyen
futok be az éjszakába
elveszejtem magam holnap
vöröslő fájdalom
szívem szétrobbant
emlékeim a tűzbe dobva
senkinek nem vagyok képes nemet mondani, csak neked…

túl sok titok
túl sok hazugság
gyötrődöm az utálattól
gyötrődöm a csendtől
a ki nem mondott szavaktól
az értelmetlen szeretettől
az élet már kifolyt a virágok közé
a szeretet már csontvázzá égetett
ahogy visszatükröződött
szemeid hideg tükréből

túl sok titok
kérlek csináld úgy hogy egyszer jó legyen
talán segíthetsz

bár néhány kép kísért
hosszú sorokban
az idő reménytelen feladásában


már sosem leszek tiszta
megérintettem szemeid
szemeiddel láttam
láttam magamat
az élet kifolyt a virágok közé

szétnyomtam pecsétes arcom
már sosem leszek tiszta

érintsd meg szemeim
láss az én szememmel
megvakít tisztaságod
és az a szépség
amit már nem láthatok többet

nyomd szét pecsétes arcom
már sosem leszek tiszta
már sosem leszek tiszta
már sosem leszek tiszta

az élet kifolyt a virágok közé.

(The Cure dalszöveg alapján : The Figurehead)