"Köztes Lét és Feltámadás
Nem maradt itt semmi más
Csak ágyban a gyerekek
ISTEN veletek.."
(Balaton zenekar - Víg Mihály)


Átúszva az éjszakán,
minden happy, oly vidám,
Álomból az ébredésbe,
a soha-el nem-feledésbe,

felébreszt a hideg zaj,
téged ez már nem zavar
félelem és kényelem
haszontalan érzelem:

látod, minden elrepül,
soha nem vagy egyedül,
benn a szoba hűvösében,
tűnödsz most az ébredésen,

felsikít a hideg zaj,
totálisan nem zavar,
egyedül az ébredésben,
társas magány hűvösében,

benn a szoba magányában
önmagadnak árnyékában
kivel beszélsz? nem tudod,
akit most hívsz? nincsen ott,

akit szeretsz? ellebeg,
a félelem is megremeg,
ahol szép vagy? nem vagy ott,
szépségedben elhagyott

titkos szívű kis királylány
túl a Hét Hegyek királyán
messzenéző álmok ormán
mesevárosoknak tornyán

Micimackó erdejében
Kis-nagy Erdő sűrűjében
várnak rád a jó barátok,
várnak rád a régi álmok,

várnak, akik rég szeretnek,
várnak, akik rég elmentek,
szíved mélyén titkot őrzől,
felrepít a hideg földről,

két szemedben gyermeklélek,
ki belenéz, az gyermekké lesz,
átölel egy régi álom,
felébredsz az álomtájon,

tudod most már honnan jöttél,
tudod most már, mért születtél,
Egyedül az ébredésben,
társas magány hűvösében,

akit szeretsz, ott van már,
akit szeretsz téged vár,
szíved mélyén nagy titok,
ahol ott vagy, nem vagy ott.

Benn a szoba hűvösében
felébredsz az ébredésben
jöhet most már száz vihar
téged ez már nem zavar

királylány vagy, jól tudod,
ez mindenképpen jó dolog,
jöhet bármi veszedelem,
átsuhansz az életeden,

őrizd meg hát gyermekséged,
tiszta lelked és szépséged,
ragyogásod, belső fényed,
amely mindig újjáéled,

álomban és ébredésben,
halálban és születésben,
Szívd mélyén nagy titok,
királylány vagy, jól tudod!