Mindenben mozdulat van,
így őriz látszatot, -
mert minden mozdulatlan,
minden élőn halott.

Mindenből út tekint ki,
kíváncsi, mint magam, -
de út-legmélyén tudja,
hogy minden úttalan.

Mindenben idő ott van,
ballagó, siető, -
és így lesz észrevétlen
az, hogy nincs is Idő.

Örömben bánat ott van,
s később a Nincs zokog, -
nevetésben is érzed
készülő bánatod.

Hazád? Hiszed, hogy ott van,
míg szól öntelt-maga, -
s igaz tükör bevallja
azt, hogy nincs is Haza.

Mindenből szól egy ének,
mely vár egy Csillagot, -
s égboltjai a létnek
oly csillagtalanok!