Hópihéket kerget a márciusi szél,
Táncoló varázsuk ablakomban él.
Pimasz kavargás ez; a tavaszban ők
A kéretlen, váratlan bajkeverők.

Fenyőnk ágaira hósuba terül,
Tavaszvárásunkba csüggedés vegyül.
A téli táj látása már nem bűvöl el,
Megkésett pihéknek nincs lelkemben hely.

Mégis vonzza szemem a hószakadás,
Akaratlan vonz e kései varázs.
Karácsonyos kedvem érzem magamon!
De hát március van! A tavaszt akarom!