Elringattál, szárnyára vett az álom.
Gyönyörtől gyötört testem
Könnyű volt, s gyönyörű.
Szemérmem tépett köntösét
Bíborpalástként hordta büszke vállam,
Szárnyait széttárta szédült vágyam,
Mert álmomban minden oly egyszerű.

De ha felébredek,
Már nem énekelnek a madarak.
A tintakék éjből csillagpor pereg.
Lepedőm selymén
Gyöngyként gördülnek alá a tengerízű könnyek,
Egyedül vagyok,
S nem veled!