Együtt sétáltunk az erdőben,
napsütésben,szélben,esőben.
Szellő süvítette hangod,
napsugár sütötte arcod.
Kezem fogtad,
hogy ne tévesszek utat.

Hajdan megáltunk egy fánál a patak mentén,
hol egy hófehér galamb fennkölten zenél.
Pacsirta a vihart hozta,
mit keselyű a hangjával szórta.

Az erdő kihallt,kietlen,
csak mi maradtunk ketten.
A harag elszállt
s szerelmed újra szívembe zárt.
Most már szorítod kezem,
féltve örzöd tekintetem,hogy szívem másé sose legyen.

2006