Madár lennék fenn az égen,
tó suhogását hallgatnám szép szerényen.
Fákat tépő szellő,
mely arcod kék szeméből jő.
Csobogó patak,
mely őznek,vadnak vizet ad.
Remegő gím,mely vadra várva
éltét féltve párját látja.
S hős,ki szíve hölgyét féltve kéri,
szeresse s magának véli.

2006