Mikor megszülettél, levegőt sem kaptál,
Nem adtak, mert élni sem akartál.
Kapálóztál, mert tudtad útálsz lenni,
És elfelejtettél levegőt venni.

Valamilyen csoda folytán mégis túléltél,
Pedig még levegőt sem vettél, mikor megszülettél.
Miféle lény vagy Te? Milyen furcsa lélek?
Csak kérdezgetted magadban: -Istenem, miért élek?!

Rút az orcád, hitvány vagy és aljas,
Rút a lelked, romlott vagy, alantas.
Ölni vágysz, a szépet nem látod,
Nem ismer senki, nincsen jóbarátod.

Gyűlölet járja át a tested és a véred,
Nem szeret senki sem, de te nem is kéred.
Gyalázatos sorsodnak vess véget Te magad!
Itt a fegyver, itt a kés, az út előtted szabad.

Hiába szúrod magadba a késed,
A golyó a fejedbe utat hiába vésett.
Mikor megszülettél, még levegőt sem kaptál,
S te már akkor tudtad, hogy élni sem akartál.