Az apa gyermekéhez hajol,
Mesét mondok fiam ma éjjel.
De a könyvet kinyitva tudta,
Elborítja testét a sötét.

Oly csilingelők voltak a szavak,
Lágyan simogatták látomásai.
A varázs soha nem szűnik majd,
Ha végükhöz érnek a gondolatok.

Nem e világról szólt a mese,
Harsogtak a mondatok.
Ősi beszéddel tárta fel,
A sóhajkertek titkait.

Remegve nem nézett fiára,
Mikor az utolsó sorhoz ért.
"És legbelül felébred a gonosz,
Mi gyilkosnak neveli gyermekét."

Végül a könyv a földre hullott,
Az apa némán zuhant hátra.
A fiú nem szólt többé,
Csak elindult az éjszakába...