Fehér vitorlák közeledtek a tengeren, a sziget felé. Egy becsvágyó ifjú vezette hajó mely a meggazdagodás és a kalandok reményében indult útnak öt hónapja Angliából. A szigetet sűrű erdő borította és pára lengte körül. John Williams kapitány parancsot ad a lehorgonyzásra és a csónakba szállásra. A tengerészek, akiket elnyűtt az unalom, most új kalandok ígéretében szállnak partra. A sziget partjánál azonnal kiugranak a csónakokból és megcsókolják a szárazföldet. Nem is sejtik, milyen meglepetések érik majd őket. A sziget mélyére hatolva emberi civilizáció nyomaira bukkannak. Továbbhaladva egy faluba botlanak, ahol az őslakosok isteneknek járó tisztelettel hajbókolnak nekik. A falu főnöke azonnal ajándékokat tesz le eléjük és étellel-itallal kínálja őket. Idegenkednek ugyan a soha nem látott étkektől, de a bátrabbak megkóstolják őket. Az italok édesek és bódító hatásúak. Lassan kezd leszállni az este és tüzek gyúlnak a kis faluban. A főnök tisztelete jeléül ajándékokat ad a tengerészeknek legnagyobb meglepetésükre. Az ajándékok gyönyörű ékkövek és arany tárgyak. A tárgyak még a hajó tisztjeit is lenyűgözik, akik nemes ember lévén Angliában rengeteg ékszerrel rendelkeznek. Azonban egy valamin még ennél is jobban csodálkoznak a hajósok. Sehol nem látnak fiatal lányokat. Ám az éj közepén megszólalnak a dobok és az eddig rejtőzködő lányok a tűz mellett őrjítő, vad táncot járnak. Testüket alig fedi valami, a hold fénye ragyog gyönyörű vonalaikon. Az angolok akik 2 hónapja, az előző kikötés óta nem láttak nőt forró vágyat éreznek, ezen szépségek iránt. A dobok pergése egyre inkább eksztázisba ejti a táncosokat és a férfiakat is. S ekkor előlép a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttak. Testét nem fedi semmi csak rituális festések borítják selymes bőrét. A kapitány nem bír magával és a lányhoz megy, aki nem tétovázva magával rántja az ifjút táncába. A lányok a tengerészekhez mennek, és mint az isteneket kényeztetni kezdik őket. A kapitányt a lány a tengerpartra csábítja és forró csókjával varázsolja el teljesen. Az ifjú, mint felajzott bika veti magát a lányra, csókolja ajkait, kezével vadul masszírozza kebleit és egyre lejjebb halad nyelvével míg el nem éri a lány édes gyönyörűségét. Teljes hévvel nyalja a legédesebb kelyhet, mit valaha érintett ajka. A lány kezével a fiú hajába túr és édesen nyögdicsél. Nem kell sokat várni és megremeg forró teste és csodálatosat élvez. A dalia nem tud várni és behatol az édes barlangba mely csak reá vár. A lány teste finomakat rezdül, miközben az ifjú óvatosan mozog. Majd, mint egy csődör rugaszkodik neki az élveztek kapujának és repíti kedvesét ismét a boldogságba. A lány felül, és mint lovas a betörhetetlen lovat üli meg a férfiasságot. Újra és újra éli át a gyönyört, mígnem ajkai közé veszi a falloszt és hevesen készteti ki a fiúból a gyönyört. S mikor kitör, a vulkán a lány tüzes lávájának minden cseppjét magába szívja. S a fiú magához húzza, majd egymás karjában találja őket az édes álom. Reggel az egész legénység bódultan ébred az esti szerelem után és megértik a földi paradicsomba érkeztek. A lány a tengeri szél és kedvese simogatására ébred és forró csókok követik egymást. Együtt visszamennek a faluba és a kapitány tanácsot hív össze. A tanácskozás eredménye az lett, hogy felégették a hajójukat és eme földi paradicsomban telepedtek le. A lány és a kapitány holtukig szerették egymást és sosem kívántak máshol vagy mással élni. A legénység minden tagja éppúgy megtalálta boldogságát mint kapitányuk.