Az özönvízbe ezrek haltak bele,
anonímmal vannak a koporsók tele.
Jött a sodró ár,
a természet okozta pusztító kár.

Az emberek a tetőre menekültek,
de voltak,kik a folyó medrében feküldtek.
Véres karral ragadta meg a kezem,
csúszott s a folyó torkába helyeztem.

Láttam ahogyan hömpölyög az ár
s millió életet egy pokolba zár.
Vártuk a segítséget,
de a víz egyre csak hozta a véget.

Mikor a szint a tetőnél járt,
elmondtam haldokló népemért egy imát.
Végül jött a felmentősereg,
sok éltet megmentett de az élő csak kesereg.

Elült az ár,
de nem maradt semmi remény már.
Halottainkat kínok között kerestük,
végül egész éltünket újból kezdhettük.