A híd tetejéről vetem magam a mélybe,
nevem utoljára egy sírkőbe legyen vésve.
Ahogyan zuhanok a kihalt térbe,
egy halk szót hallok,ne tedd ezt kérlek.

Lábam már csúszik a korlát széléről,
hallom ahogyan hív a folyó a medréből.
A halk hangot egy érintés kísér,
de már késő,hallom ahogyan éltemért szentelik a misét.

Utoljára fogom meg a korlátot
s sírva tekintek meg egy átkozott világot.
Nincs miért veled maradnom kedves,
akaratom hogy egy közeli folyóba temess.