Feltöltve: 2005-02-20 16:35:27
Megtekintve: 6093
CSAK AZ A TÁJ..?
Ha ing a nád, s habja felhőhöz ér,
s szabad kékben a határszéli szél,
pirosat zúg félig behúnyt szemem,
s örvénylik álom, idő, végtelen.
Idő szikrát fog, a perc múltba ég.
Bár mindennek keresem istenét,
úgysem találom, s enyém annyi csak
amennyi bánat-hamuban maradt.
Virágmanócska jön és rámnevet:
- Nem érdekelnek már az emberek?
- Az érdekel, ki tőlük fényt vesz el,
az a sötét szellemkéz érdekel!
- mondom, miközben minden kis virág
meg-megforgatja sziromcsillagát,
s minden tükörben csillagtánc pezseg,
s kart karba öltnek tükrös énekek.
Szépség-tájon féléber életem
egyszerre könnycsepp és mézszerelem,
ha illatdúsan száll, siet a rét
tavaszt imádni Hozzád, Messzeség!
Fut ezüstlő ér, felhő nádhoz ér.
Sötét kezektől lélek mit remél?
A tárgyak mélyén rejtett istenek,
megremegő fényt kioltó kezek.
Az idő-vég új fényt lobbant nekem.
Hull, hull a könnycsepp rád, mézszerelem.
Ha semmi sem volt, - mi volt igazán?
Csak ez a rét, szálló álomhazám?
Csak ez az erdő, gondokkal tele,
árnyak ijedt-játékos erdeje,
ahol bagoly huhog, s gurul a hold,
s meséről sem biztos, hogy mese volt?
Csak ez a víz, madár-söpörte szél,
s amit halpikkely-villanás ígér?
Csak csend, amely ég-forrásból fakad,
s ragyogtat este csillagfalvakat?
Csak az a nyár, gyümölcsdal-képzelet?
/Azt is elvitték sötétlő kezek!/
Csak őszi, barnán búsongó vidék,
mit itt-ott enyhít piros, sárga, kék?
Csak az a tél, hol görbítő fagyok
feszítnek jéggé hópillanatot,
amelyben szívmeleg kuckó a vágy,
mely szívesen kínálja önmagát?
Csak száll a rét, illat, álom, ima,
virágmanók szélvitte csillaga..
Rejtett kezek, kés-istenek.Tudom:
szépségekben is ott vár gyilkosom.
s szabad kékben a határszéli szél,
pirosat zúg félig behúnyt szemem,
s örvénylik álom, idő, végtelen.
Idő szikrát fog, a perc múltba ég.
Bár mindennek keresem istenét,
úgysem találom, s enyém annyi csak
amennyi bánat-hamuban maradt.
Virágmanócska jön és rámnevet:
- Nem érdekelnek már az emberek?
- Az érdekel, ki tőlük fényt vesz el,
az a sötét szellemkéz érdekel!
- mondom, miközben minden kis virág
meg-megforgatja sziromcsillagát,
s minden tükörben csillagtánc pezseg,
s kart karba öltnek tükrös énekek.
Szépség-tájon féléber életem
egyszerre könnycsepp és mézszerelem,
ha illatdúsan száll, siet a rét
tavaszt imádni Hozzád, Messzeség!
Fut ezüstlő ér, felhő nádhoz ér.
Sötét kezektől lélek mit remél?
A tárgyak mélyén rejtett istenek,
megremegő fényt kioltó kezek.
Az idő-vég új fényt lobbant nekem.
Hull, hull a könnycsepp rád, mézszerelem.
Ha semmi sem volt, - mi volt igazán?
Csak ez a rét, szálló álomhazám?
Csak ez az erdő, gondokkal tele,
árnyak ijedt-játékos erdeje,
ahol bagoly huhog, s gurul a hold,
s meséről sem biztos, hogy mese volt?
Csak ez a víz, madár-söpörte szél,
s amit halpikkely-villanás ígér?
Csak csend, amely ég-forrásból fakad,
s ragyogtat este csillagfalvakat?
Csak az a nyár, gyümölcsdal-képzelet?
/Azt is elvitték sötétlő kezek!/
Csak őszi, barnán búsongó vidék,
mit itt-ott enyhít piros, sárga, kék?
Csak az a tél, hol görbítő fagyok
feszítnek jéggé hópillanatot,
amelyben szívmeleg kuckó a vágy,
mely szívesen kínálja önmagát?
Csak száll a rét, illat, álom, ima,
virágmanók szélvitte csillaga..
Rejtett kezek, kés-istenek.Tudom:
szépségekben is ott vár gyilkosom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-05-10 00:10:56
Bocs, még annyit: nem kibicként mondom.
2009-05-10 00:05:28
Nem az a legény, aki üt, hanem aki állja! Ez a Nagy Életben is igaz.
2006-02-17 14:18:04
Kedves Maggie!
Köszönöm hozzászólásod! Úgy gondolom: nem valamiféle "költői versengés" a lényege az ARTAGORÁ-nak, meg nem is igen lehet szépirodalmi alkotásokat teljesen tárgyilagosan összehasonlítani /no, ahányan az én írásaim nem szeretik, arról tudnék mesélni, de azoknak írok, akik - szeretik!/.
A világról alapvetően egyikünk sem írhat mást , szomorú a világ, a vers is az, és így, persze, a versírás is - legtöbbnyire. /Az viszont humoros, hogy ha ez így igaz, már pedig így igaz, - akkor miért írok? Nos, ez utóbbit nem tudom megmagyarázni önmagamnak sem!/
Üdvözöl: Miklós /Lelkes Miklós/
2006-02-15 22:22:42
Kedves lelkes! Gyönyörű ez a versed is!
Én a nyomodba sem érhetek, csak csodállak!