Leplem nem takar már,
pőrén és lázasan állok,
akár a vérző pipacs-álmok
libbenő lenge szirma.

Nincs már titok, nem ködöl
áltatás, sem jó vigasz,
ajkam nem sebzi panasz-
szavak áradó litániája.

Könnyebb bilincstelen,
magamat elviselem, mert
merem, s nyújtom kezem,
édes, vágyott szerelem.