Ködöt rostál a nap,
Vén fákról könny pereg.
Összekapaszkodnak
füstszagú fellegek.

Az álmos állomás
kopott és jó meleg.
Nem leplezi mocskát,
hóvárón szendereg.

Vágyból valóságba
fut a sínvégtelen.
Álmom felé rebben,
és befut a szerelem.