Persze, már megint hülye tél van,
A fene egye meg!
Összekapaszkodnak az égen,
A szürke fellegek.
Valami nyálkás izé szitál
A pille hó helyett,
Hideg sincs igazán, csak nyúlós,
Fáradt, részeg szelek!

Ó hol van a lila felhőkből
Alákavargó hó?
Kristálykéken szikrázó reggel,
Lépéstől roppanó?
Amikor a tájon úgy ül el,
Hogy szinte fáj a csend,
Amikor fent az égen, csak pár
Ezüst sirály kereng?

Ó tél, te igazi, azt hittem,
Hogy nem szerettelek,
Mert kemény és jégtűzű voltál,
Acélfényű, rideg!
De most, bevallom, visszavágyom
Erős, érdes kezed,
Terítsd vele ránk, kérlek,
Óvó hólepledet!