Tudod, én, mert szívesebben teszem,
A magam verseit közlöm a neten.
Hiszen azt, hogy nekem mi fáj, mi szép,
Mással is megosztják e versikék!
Így a tavasz bimbódzó örömét,
A madarak harsány, ujjongó énekét
A saját himnuszom dícséri zengve,
A tél bús hidege fölé kerengve,
Szállva, a szerelem suhogó szárnyán,
Kacagva kihűlt szívek magányán...,
Áldva a sorsom, hogy szellemem,
Oly kegyes, hogy általa megtehetem,
Hogy amit érzek, azt képes vagyok
Megosztani mással - a hangulatot -, és
Ami rezdül a lelkemben, halkan,
Azt más is érezheti a dalban.