A gyerekek gyakran figyelnek a felnőttekre, amikor azok azt hiszik: senki sem figyel rájuk.Így járt az öreg varázsló is.Úgy gondolta: kis unokája, Szilvia, a kertben játszik, így hát ő meg eljátszogathat a konyhában a bűvös versikékkel.Hol a tojásokat keltette életre, hol a liszteszacskót, cukortartót vagy teafőzőt.Nézett a nagy üveg méz: minek neki láb, meg kéz?!
Szilvike tényleg a kertben játszott, de éppen a konyhaablak alatt.Az ablakon át bekukkantani nem mert.Tudta: a bűvös rigmusokat nem neki szánta nagypapája!
Közeledett a húsvét.Talán ezért mondta el a varázsló-nagypapa éppen ezt a varázsversikét:

Tojás Péter, Tojás Pál!
Nyuszi úrhoz siess már!
Hagyd, hogy a nyúl kifessen!
Gyere vissza díszesen!

Már szaladt is a két tojás, kitudjahová.Tehették: lábuk, kezük nőtt, sőt száj és két huncut szemecske is megjelent rajtuk.Délután Szilvike egyedül maradt a konyhai tojásokkal.Ő is kipróbálta az egyszer-hallott rigmusokat, de nem emlékezett rájuk pontosan, ezért így szavalta:

Tojás Péter, Tojás Pál!
Nyuszi úrhoz siess már!
Nyuszit tojás kifessen!
Fusson a nyúl díszesen!

Kirihant a konyhából két másik tojás, be a kisszobába festékekért, ecsetekért és - ki a kertbe, majd a mezőre! Tojás Péter is talált nyulat: Nyúl Bercit, Tojás Pál is: Nyúl Vencelt.Mindkét tojás ráugrott a lelt nyuszi hátára, festegette annak bundáját kutyafuttában, azaz, akarom mondani: nyúlfuttában.Tiltakoztak közben a meglepett nyulak csudamód:

Nyuszira kent tojásfesték?!
Világ vége! Rendetlenség!
Róka, medve a szád tátod?
Nem csoda! Ilyet ki látott?!

Rohant, panaszkodott a két nyuszi hegyen-völgyön keresztül, árkon át, bokron át.Egyiken Tojás Péter lovagolt, másikon Tojás Pál.No, éppen húsvét hétfő lett amire beértek a faluba.Nyúl Bercin fekete csíkok váltakoztak fehérrel, így akár törpe zebra lehetett volna, ha nem fest rá tyúktojta Péter piros sapkát.Nyúl Vencel még különbül nézett ki: kékpettyes nyuszi lett sárga övvel, lábaira festett fekete csizmákkal, kobakján zöld fejrevalóval.
A két csúffá tett nyúl éppen ott keresett menedéket, ahol Csinoska Ilonka lakott, ez a szemrevaló nagylánnyá serdült egykori csintalan kisleány.Három locsolkodó legény éppen öntözgette Ilonkát illatos levendulavízzel, hogy el ne hervadjék.Tojás Péter, Tojás Pál gyorsan egy tyúkanyó mögé bújt.A két lihegő nyuszit viszont elkapták az ügyes legények.Azt hitték, hogy azokat Ilonka festette ki tréfából és úgy elkezdtek nevetni, hogy közben a hasukat fogták.
Elterjedt a hír a faluban: Ilonka nem csak szép, de jó humorú leány, kedveli a tréfát.Elismerően beszéltek róla a legények.
A két nyuszit Ilonka később megfürdette, megszárította és szabadon engedte.
A két tojás, akiket a leány nem vett észre, elindult visszafelé, a varázsló-nagypapa házához.Útközben egy festőművésszel találkoztak, aki Péterre
Nyúlország királyának, Pálra pedig királynéjának arcképét pingálta.Ma is ott van a két tojás Szilvike könyvespolcán.Lábuk, kezük, szájuk, szemük már nincsen, de Péterről a nyúlkirály, Pálról a nyúlkirályné nézeget kíváncsian Szilvikére.No, ott biztonságban vannak, oda nem megy a róka, csak a móka.Utóbbi is csak Szilvike kíséretében.