A tavasz csak egy szó, ameddig illatát
Nem érzi, és nem szédül bele a világ,
Amíg élénk kékkel nem mosolyog az ég,
Míg puha barka nem ékíti vesszejét,

S nem bontja sárgán szirmát az aranyeső,
Míg nem zöldül frissen a barna, bús mező,
Addig csak bennünk ébred pisla kis remény,
Lesz még csók, ölelés erdők zöld rejtekén,

Hogy mégegyszer és újra ébred ami él,
Hogy csatáját veszítve térdre hull a tél,
És nevetős szemmel, mint bohó, szép kamasz,
Győztes hada élén majd eljő a tavasz!