Hát itt vagyok
A szívemmel,
Mert hát nem kellett senkinek.
Vagy talán mégis?
Tán kérték, tán elfogadták,
De visszakerült,
Hát egyremegy.

Hát itt vagyunk.
És most várunk.
Leszünk tán valakié.
Mert büszkék önmagunkra vagyunk,
És tudjuk, hogy mennyit ér:

A szó; ami az ajkon fakad.
A megremegő, halk mozdulat.
Szemelkérés; követelés.
Ittmarasztó, lágy ölelés.

Könyvünkből, ha reá nézünk.
Munkánkban, ha ráérezünk.
Nyitva szemünk, mindig látja.
Kezünk testét megcsodálja.

Távol hogyha; mégis itt van.
Csókkal ébred karjainkban.
Ne engedjen; csak akarjon!
Hosszú éjre itt maradjon!

Hát itt vagyok
A szívemmel,
Mert hát nem kellett senkinek.
Vagy talán mégis?
Tán kérték, tán elfogadták,
De visszakerült,
Hát egyremegy.

Hát itt vagyunk,
És most várunk.
Leszünk tán valakié.
Mert büszkék önmagunkra vagyunk,
És tudjuk is, hogy mennyit ér;
Azmit adunk.
Azmi vagyunk.