Az én szerelmem nem álmokban létezik,
És a vágyaim is valódiak,
Nem tündér Ő, hanem valódi nő,
Aki gyönyört kíván és szerelmet ad.

Az én szerelmem, tudom, nem tökéletes,
Csak számora örökké gyönyörű,
Vadul és fájón kívánom ölét,
S, ha befogad, az kegy, ajándék, derű.

Az én szerelmem, mikor mellettem ébred,
Bélyegét rányomja a rideg nap,
De én imádom testét, mit gyötör az idő;
Szeme sarkában a szarkalábakat.

Az én szerelmem nem istennő, nem najád,
Gyarló földi ember, miképpen én,
De égő áldozat mégis a szívem,
Őszinte, szép szerelme oltárkövén.

Az én szerelmem nekem mégis a Minden,
Nélküle sorsom tél ködébe vész,
Lélegzete kincsem, Ő nekem az élet,
Érte vagyok férfi, általa egész.