- Anyu, megyünk sétálni?
- Kisfiam, ma nem érek rá. Készítem a vacsorát. Majd holnap.

- Apu, igérted, hogy ma kimegyünk a pályára focizni. Mehetünk?
- Már mondtam neked, hogy ma jön Pista bácsi és a biciklimet javítjuk. Ott van az új kisautód, játszál vele.

- Tanitó néni, kérem, legyen szíves megmagyarázni nekem ezt a feladatot, nem tudtam megoldani.
- Nem érted? Hogy-hogy? Egész ora alatt ezt magyaráztam. Nem érek rá most, tovább kell haladnunk. Itt van a könyvben ez a két oldal. Otthon figyelmesen olvasd el.

- Sanyó, gyere le az udvarra játszani. Éva néni, lejöhet Sanyó barátom?
- Dehogyis. Sietünk a nagymamánkhoz. Azután még tanulnia is kell.

- Klárika, egy pillanatra. Már régóta szeretnék magának mondani valami fontosat...
- Ó, sajnálom, nem érek rá. Majd máskor. Sietek, itt a villamos.

- Hölgyem, hová ez a sietség? Álljon a sor végére.
- Elnézést, de indul az autóbuszom.
- Mi is sietünk. Ne tolakodjon előre!

- Hol van a vőlegény? Sietnünk kell, mert hamarosan a következő párt adjuk össze.
- ? ? ?

- Siessünk, mama, mert elmegy a vonat.
- Jaj, apus, nem bírok. Istenem, lemaradunk!

- Gyere, drága Mancika. Vetközz gyorsan. Negyed órám van csak.
- Ne izgulj, Főnököm, elmarad az értekezlet.
- Na de megjelenhet a feleségem.

- A fene vigye el. A nagy sietségben otthon felejtettem az útleveleket, mehetek vissza értük.
- Te fejetlen barom, így lehet rád bízni fontos dolgot?

- Apukám, elmehetnénk este a moziba. Ma nem jönnek a gyerekeink haza.
- Anyukám, hogy képzeled ezt? Híszen megbeszéltük, hogy kocsival megyünk a temetőbe. Ki kell választanunk jó helyet magunknak. A gyerekeinknek ne legyen gondjuk erre, ha eltávozunk az örök hazába.

-
A kisfiam egyszer elgondolkodott, azután megszólalt:
Sietünk, sietünk, sietünk, mindig sietünk. De hová? Mindenki úgyan oda jut. Miért nem élvezzük az igazi életet, amig itt vagyunk?