Üvöltő szippantás remegve üzen a térnek,
Itt vannak már és buzgón lelkendeznek a férgek.
Fényes lakkcipőjükön fehér foltok vihognak,
a megfakult értékekért mohón nyúlnak.
Ránts egyet és előjön a kábulat,
Kívánj és én is kívánlak.
Feszít a kényszerült mosoly,
Mardos az élvezet,
Még-még, hisz ez csodákhoz vezet!
Rágcsáló hangok zaklatnak,
Gyomrom apró hangyák aszfaltoznak,
És dörömbölnek a gépek hevesen,
Elringatnak, ámítanak kecsesen.
Buborékok rettegik a kínos létet,
Többé nem óhajtják fényezni a vétket,
Önzőn öntik kéjük mértékét,
Örömmel örvendezik bájolgásuk végét.
Eljött az idő,
Fagyott a pillanat,
Lebénít,
De a félelem hívogat.
Zutty és slutty.
Hmm.
A kellemetes borzongás magához láncol,
Fejemben az összes bizarr kép keringőt táncol.
És Hófehérke véresen nyit ajtót,
Tőlem vesz ideiglenes koporsót.
Zizereg a csend, ugrándozik a képzelet,
Még ne-ne add el a lelkedet!
Öleld a plüss kutyát szorosan,
És lélegezd a bájt-szoríts magadhoz.

A virágok kicsúfolták elegáns öltözékét,
Mogorván fogadták sikoltozó tekintetét.
Menekülj amíg lehet, polly veled többet
Nem.