Édesen mosolyogtál a réten,
és nem tétlenkedtem én sem.
Máris karjaimban csókoltalak,
s a szénakazalba elcsaltalak.

Szépen levettem a ruhád,
kebled csókolta forrón a szám.
S ahogy lejjebb értem,
megleltem az édes mindenséget.

Melyet combjaid őriztek nékem,
hogy gyönyört adjak néked.
S arcod ragyogott, mint a nap,
tested feszült minduntalan.

Éreztelek, az egész lényed,
szerelmes álmodba léptem.