Lágyan hull a hó pelyhekben
Híd korlátján sétálok csendesen
Alattam jeges folyó morog
Felettem egy fergeteg mozog

Karjaimat kitartom oldalra
Párat lépek, bizonytalant
Lenézek a látvány megrémít
Szavam nincs, a lelkem síkít

Szemem becsukom, lépek tova
Kezemmel tartom egyensúlyomat
Érzem többé nem fordulok vissza
Előre vagy lefele vezet az utam

Hullámok csapdossák lent a hidat
Szél próbál lelökni újra és újra
Talpam a jeges korláton lépked
Szakadatlan próbál megölni az élet

Lenézek és látom e jeges poklot
Nézem, de szívem jobban nem dobog
Nem érzek már miatta félelmet
Nem félek attól, hogy leesek

Lépek egyet, lépek újra
Megcsúszom, de nem zavar
Visszanyerem egyensúlyomat
Pislantás nélkül megyek tova

Nem félek a hullámtól
Nem félek a haláltól
Nem reszketek nem félek
Nem érdekel mi lesz velem

Megcsúszok, a szél lök le
Kezem a korlát alját kapja el
Kapaszkodom a fájó életbe
Mikor lent a kedves halál ölelne meg...