én voltam a szinusz és a coszinusz görbéje
odafönt, s egyszerre alantabb is,
utcákba bambulva töményen és óckodva
majd avas kötőtűkkel mert kezemben vitt.

meg voltam rökönyödve és fájt a szemem.
régen éreztem már hasonlót,
s még akkor sem, mikor kötelesség volna
sírni, vagy akár csak könnyezni is.

-most valahol 'egy' környékén lehetek,
(hozzá plusz-mínusz háromszázhatvan fok)
és sokszorozva élvezem, hogy szétterülök, majd
tárgyilagosan utánukfutok
és lehajtott orral végignézek rajta
-egy villamos leköpött, sárga oldalán-
és égmagasnak színlelt dolgokban talán
fölkapaszkodok majd nyakakból lógva
de most sem érzem azt,hogy kellenék nekik
azon néhány árnyékon kívül,
akikbe bújok aztán nem köszöntetik
semmi meg; sötétből porolva ki
és ahányat mondtam, egyik sem maradt
s tisztán csak a torkok, a torkok alatt csak
gonosz vagyok, lassan sokkal jobban érzem;
ráordítottam, hogy megfájdult a szám
de még csak kicsit sem tudtam megbántani, bár
az önző hercegnőkben
nem terem semmiféle felelősség.