elalszik az utolsó gyertya...
ordító szelek karcolják a puha levegőt...
fojtogató hangok mardossák lelked utolsó cseppjeit...
kapaszkodsz az elillanó emlékszikrákba...
elvesztél...hazug s valódi...zavartan nézel...
hideg...üres...tekinteted...lángba borítja gondolataid...
sikító hangok ismeretlen nevet kiálltanak...
őrült...eszelős...szaladsz a hideg esőben...
könnyeid sósan marják vérző ajkaid...
elég elég elég már...
engedj...s repülj el tovább...!