nyomasztó üresség égeti lelkemet
karmoló hangok törik meg testemet
szilánkok vágnak mély sebet
maró fájdalom hasítja végig kezemet
szétszaggat a kín, a fájdalom
ma éjjel nem jön a szememre álom
fetrengek fagyott hókupacok között
karod nem ér el hozzám te üldözött
száraz ajkaim levegőért kapkodnak
feketen csillogó vízcseppek szaladnak
oly rég eltévedtem önmagamban
most remegek magányomban