lilán károgó varjú repült el ablakom felett
nem találja helyét a telet játszó tavasz mellett
éneklő madarak táncolnak faágak között
lelkem mélyére jégcsap költözött
hópelyhek könnyekként hullnak a földre
s csillogva huppannak a patak tükrére
messzire úsznak a jeges vízben
csikorgó daluk tovaszáll a télben
magányos vitorlást dobál a hullám
lelkem megynyugvást sosem talál már
háborog és küzd a víztömeg
az apró vitrola kettétörve megremeg
erőtlen sikoly s többé nincs visszaút
akasztott emberek rajzolnak keresztet