ledobtam az élet színes levelét
most hordom helyette a feketét
meztelen ágaim rezegnek a szélben
süvítő viharok törnek keményen
könnyeim jégcsappá dermedve merengnek
lobbanó szikra olvasztja fényük nesztelen
sárga madárka libben tova védtelen
feltörő tűzcsóva perzseli szárnyait
s ontja ki lelkem tévelygő álmait