szakadt, mocskos, szerencsétlen
sarokba dobva, szennyben fulldokolva fekszem
mindenki piszkát belém törölte
s most mosolyogva halad saját tündöklő csillagát nézve
használatlan, ócska, szakadt anyag
mosd le magadról is a sarat!
egy szakadás,s mégegy folt
színesen egyhangú éneked megfojtott
kitekertek oly sokszor a hideg víz alatt
s most elfejetve a sötétben rohaszt bűzöd
foszló végeid szorítják bilincsbe bőröd
elkoszlasz végleg, mert megfojt a mérged
s csak a feketeségben virgoncan táncoló porszemek
hullatnak könnycseppeket