Feltöltve: 2005-02-13 23:29:53
Megtekintve: 6220
Haldokló ősz (1998)
Olyan vagyok, akár a lehulló falevél,
Fásult és elmúló, érzéketlen és halott...
Könnyű, lebegő, szárnytalan,
Agyamat a nyugtató lassan szétmarja.
Elfolyik minden,
Széthullok, mint megannyi puzzle,
Darabkáit én szedném fel,
Fel a földről magamba,
De újaim nehezek,
Lassan elvérzek... lassan kivérzek...
Hol vagy remény, merre vagy boldogság?
Ne most gyertek, már nincs miért,
Már nincs kiért...
Fásult és elmúló, érzéketlen és halott...
Könnyű, lebegő, szárnytalan,
Agyamat a nyugtató lassan szétmarja.
Elfolyik minden,
Széthullok, mint megannyi puzzle,
Darabkáit én szedném fel,
Fel a földről magamba,
De újaim nehezek,
Lassan elvérzek... lassan kivérzek...
Hol vagy remény, merre vagy boldogság?
Ne most gyertek, már nincs miért,
Már nincs kiért...
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!