"Az ördöggyerek nem azért ördög, hogy jó legyen!"E híres mondás nem tőlem származik, hanem a Pokolból, ott is Szúrósszarvú Páltól, a pokolkormány műveletlenségügyi miniszterétől.Ez a Pál szerette hozzátenni: "Nem angyalokat akarunk nevelni!"
Az ördögiskolák vigyázba álltak, ehhez igazodtak.Az ördögtanár mindig kihirdette, hogy másnapra mi a lecke.Aki megtanulja, elkészíti - rossz jegyet kap! Aki nem - jót.Minnél inkább nem, annál jobbat! Szeretnétek ilyen iskolába járni?
Hanem, tudjátok, azért az iskola a Pokolban is iskola.A kötelező rosszalkodás nem túl vonzó.Egyes ördögfiókák csakazértis megtanulták, elkészítették a leckét.Közöttük volt a pöttömnyi ördögöcske, Ördöngősennyakatekertszarvú Csűrömcsavaromcsavarom Tivadar.
Szeretnétek ilyen szép hosszú nevet?
Ez a Tivadar merő dacból elkészítette a szájattáttató nehézségű számtanleckét, valamint megtanulta a nagy pokolköltő, Innyehinnye Mumusgyulus lelkesítő versét, amelyik így kezdődik:“Üstökben a víz forr, csobban. Vasvillára szívem dobban. Rossz lelkekért zsákkal megyek.Gonoszlelkű ördög leszek!”
Meg is kapta Tivadar a rossz jegyeket, ellenőrzőkönyvecskéjébe pedig az elmarasztaló beírást.
Más ördögöcske mindebbe belenyugodott volna a pad alatt, de a pöttöm Tivadar felpattant a pad tetejére:
-A Tanár Úr kibírhatatlanul igazságos, ami nem illik egy felnőtt ördöghöz! Talán az az Ön feladata, Nemtisztelem Tanár Úr, hogy jóra oktatgassa, nevelje az ördöggyerekeket?! Hiszen, ha a törvény azt mondja, hogy a feladott leckét nem szabad megtanulni, elkészíteni, akkor az a jó gyerek, aki nem tanulja meg, nem készíti el, mert engedelmeskedik.Neki kell rossz jegyet kapnia! Én pedig, aki elkészítettem, megtanultam, igazából jó jegyet érdemlek, mert nem fogadtam szót!
Meghökkent az ördögtanár.Nézett erre, nézett arra, tapogatta a saját szarvát, bontogatta a szőrt bolhás bundáján.Ördögadta kölyke! Van valami abban, amit mond!
Lett az ügyből nagy, iskolán belüli, iskolán kívüli ribillió.Most mit csináljanak, mit akarjanak, kit-mit vakarjanak?!
Tivadar furcsa véleménye eljutott egészen Szúrósszarvú Pálig, a pokolkormány műveletlenségügyi miniszteréig.Ez a Pál éppen szilvásgombócot evett, pedig nem azt szerette, hanem a rosszmájú májgombócot savanyú lében.Kedvetlen volt emiatt úgyis.Rárivallt széltoló szekértolóira:
-Küldjétek fel ezt az Ördöngősennyakatekertszarvú Csűrömcsavaromcsavarom Tivadart a Föld felszínére! Ott járjon iskolába, ne itt. Ne neveljünk mi tudókat, inkább derék lúdlopókat! Ilyen okból, olyan okból, ne legyen sok okos kosból!
Igy tettek.Tivadar átkerült az ördögiskolából az emberiskolába.Talán sajnáljátok? Ne tegyétek.
Kijárta az iskolákat, ügyvéd lett, dőlt hozzá a pénz.Nem csoda: volt olyan bíró, akit az ő háromórás védőbeszéde úgy megzavart, hogy sajátmagát ítélte el a gyanúsított csirkefogó helyett.Persze, igaz, ami igaz, a Pokolba nem mehetett többé vissza, még látogatóba sem. Onnan kitiltották.Az ördögök imádják a békés verekedést, barátságos bunkózgatást, de a gondolatokkal való fejtöréstől irtóznak.Önmaga vígasztalására sikerkönyvet írt Tivadar "Rossz-e az ördög?!" címmel.Ebben kifejtette válaszát: az ördög tudja! Hiszen, ha annyira rossz volna, a jóembereket vinné el a Pokolba, nem a gazfickókat..