Földalól kezeddel felém nyúlsz
s magaddal vinnél kit vadul szerelemre gyújtsz.
De túlvilági boldogság nem létezik
s földalá menni csak lelkem kérkedik.
A paradicsomot kínálnám érted
s a túlvilágon is szeretni foglak téged.
A pokolban fellobban a tűz,
szemedben újra a gyűlölet fűz.
A sötétség lesz úrrá,
és a káosz mindent felgyújtá.
Végül nem léteznek nappalok
s többé nincsenek angyalok.
A káosz a vég,
hisz tudjuk eljött már rég!