Végső útra kísér egy angyal,
ki halottá tett e pokoli kaddal.
A kihalt folyosók falán kísérteties nevek,
nemsokár közéjük kerülök és porrá leszek.

Végső útra kísér e távoli lény,
kinek nem rejlik szívében semilyen fény.
Rideg s kegyetlen tekintettel tekint reám,
holtként rogyok össze,miként szívem örökre leáll.

A halál angyala egykoron fényben ragyogott
s mára emberi életekért porrá oszladozott.
Kiértünk az út végére
s körülöttem senki sem emlékezett Földi létére.

Az angyal megfogta kezem
s vérem egy serlegbe ezen éjjelen helyeztem.
Háborgó tengerként lefolyik a vér testemen
s evvel porrá lesz földi nemzetem.