Egyedül ülök a sötétben
Egyedül fekszem a vérben
Egyedül egy veremben
Egyedül a lelkemben

Nincs lámpám se gyertyám
Se gyufám se fáklyám
Alig pislákol a mécsesem
Félek egyedül a sötétben

Nem vagyok én már semmi sem!
Óhhhh, ez lenne az én életem!
Egyre kevésbé létezem!
Ahhhh, mégis fáj a lelkem!

Nem számít már senki sem
Nem látok semmit fényesen
Nem érzem a jót semmiben
Nem szeretem ezt az életet

Ellrúgtatok ti magatoktól
Megaláztatok szórakozásból
Most ti követtek engemet
Most ti félhettek éntőlem

Óóóóhhh, elalszik a mécsesem!
Sötét a szoba, nő a félelmem!
Ahrrrrgg, fáj a sötétség!
Szívem szúrja a feketeség!

Nem akarok senki lenni!
Nem akarok egyedül maradni!
Nem akarok egy semmi lenni!
Nem akarok így létezni!

Szeretve akarok lenni!
Fájdalom nélkül élni!
Boldogságban létezni!
Nem jó örökre szenvedni...

Hova jutok így én kérdezem
Ohh, megőrülök a végére
Megkötözve leszek a sötétben
Jeeehh, a falat kaparom véresen

Ott már nem láthat senkisem
Csak a gyógyszerek lesznek
Nem fogok tudni magamról
Véremben a nyugtatótól

Jönne már el az a nap
Nyomaszt a fájdalmam
Kínoz az éber tudatom
Ő már ellenem harcol

Jaajjj, fáj a létezésem!
Ahhhhh, kínoz az életem!
Ohhhhh, kegyelmet kérek!
Ahhrrg, ezt miért történhetett meg velem??!